Átadni azt, amit én tudok a pszichológiáról annak, aki erre nyitott és kíváncsi.

Ha el kéne helyeznem egy skálán, hogy mennyire volt szükséges hamar felnőnöm és megértenem az emberi psziché működését, az én életemben ez valószínűleg az átlagtól úgy két szórással korábban következett be.

Egyszerűbben mondva „rázós” gyerek- és kamaszkorom volt, és a mai napig ezt tartom a szenvedélyes pszichológiai érdeklődésem gyökerének.

Életem egyik legmeghatározóbb időszakában, tiniként nagyon sokszínű volt a baráti köröm és úgy éreztem, mindenkivel szót értek – nagyon élveztem, hogy ezzel a sokféle emberrel mély beszélgetéseket tudok folytatni, ez volt az én „szupererőm”, meg az őszinteség.

Imádtam olvasni, tanulni, főleg az emberi psziché és a természettudományok érdekeltek, és arról álmodtam, talán egy nap író, újságíró vagy riporter leszek, esetleg pszichológus.

Aztán „tettem néhány kanyart”, mire sikerült mindennek – az emberi lélek megértésének vágya, az őszinte, nyílt beszéd, a „riporterkedés” és a pszichológia – teremtenem egy olyan keretet, amit magaménak érzek: ez lett a Tervezd magad újra podcast.

Végzettségemet tekintve közgazdász, pszichológus és coach is vagyok. Mióta mélyebb viszonyba kerültem a pszichológiával (úgy 15 éve), az életem gyökeresen megváltozott: sokkal inkább rendben vagyok saját magammal és a világgal, tudatosabban, teljesebben élek és ez az, amit a podcastben szeretnék átadni. Mert azt vallom, hogy bár sokunknak szükséges és hasznos lehet a terápia, nem mindenkinek van rá szüksége, mégis sokat nyerhet azzal bárki, ha egy kicsit többet tud a pszichológiáról. Kiegyensúlyozottságban, abban, hogy hogyan tud szembenézni a nehézségekkel az életében és általános elégedettség tekintetében is – ezeket szeretném megcélozni a podcasttel.

Éltem Afrikában, Svájcban, Magyarországon, most pedig Portugáliában, és még néhány évig biztosan maradok is, mert nagyon szeretem ezt az országot.

Ha érdekel: portugálul csak kicsit beszélek, de franciául közel anyanyelvi szinten; kedvenc állatom pici korom óta a ló, lovagolni is nagyon szeretek, de lovakat rajzolni, festeni is; az egyik kedvenc mottóm pedig, amely szerint igyekszem élni a mindennapokban, Feldmár Andrástól származik:

„Nem lehet jól élni, ha az ember arról fantáziál, hogy mi lehetne, ahelyett, hogy azzal foglalkozna, ami van.”